Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Sziget fesztivál Középosztályosodás. Gábor Kálmán és Szemerszki Mariann, www.prherald.hu, 2006. június 12. A szerzõpáros a Sziget Fesztivált 1997-tõl kutatja, mélyinterjúkra és résztvevõi megfigyelésre alapozva. Kérdõíves adatfelvételt 1999-tõl végeznek, 2000-tõl minden évben mintegy félórás kérdõívvel ezer fiatalt kérdeztek meg a Szigeten. 2001-tõl a külföldieket is bevontak a vizsgálatokba. A külföldiek lekérdezése lehetõvé tette a magyar fiatalok és a külföldi, mindenekelõtt a német, osztrák, illetve a határon túli magyar fiatalok közötti összehasonlítást is. A Sziget Fesztivál empirikus vizsgálatának teljes rendszere 2002-re alakult ki. Ezt követõen a kérdõív lekérdezése mellett, a kutatók legfontosabb (demográfiai, iskolázottsági) információkat tartalmazó adatlapokat kiképzett kérdezõbiztosok segítségével töltették ki. Ezáltal háromezer Szigetre járó magyar és külföldi fiatalra terjed ki az évenkénti adatbázis.2004-ben a korábbi módszerek mellett a Szigetkutatás minden fázisát és a tematikus mélyinterjúkat Jurek Kaminski képileg is rögzítette. A demográfiai és szociális háttér mellett érdemes vizsgálni a fiatalok tanuláshoz, munkához való viszonyát, fogyasztói és civil státuszát, értékeit, elõítéleteit, ifjúsági csoportokhoz és szórakozáshoz, kultúrához és politikához való viszonyát, illetve a „feszültségoldó szerek” használatát. A kutatás során olyan interjúkat és kérdõívet kell készíteni, hogy az eredmények mind itthon, mind külföldön összehasonlításra alkalmasak legyenek. A társadalmi átalakulással a középosztályosodás folyamata gyorsul, melynek következményei: az iskolai idõ megnövekedése, a fiatalok fogyasztási státuszának erõsödése, ezzel párhuzamosan a szabadidõipar kiépülése és az élménykultúra térhódítása. A fiatalok középosztályosodása a fesztiválok ifjúságának kialakulásához vezet. A kérdõíves lekérdezés kiterjed a Szigeten résztvevõk családi, iskolai hátterére, a fiatalok fogyasztói, kommunikációs és kulturális státuszára. Vizsgálni kell a fiatalok életeseményeinek alakulását, értékorientációit és ifjúsági identitását, politikai, kulturális és szabadidõ tevékenységét, párt szimpátiáját és ifjúsági csoportstílusokhoz való viszonyát és elõítéleteit. Meg kell nézni a fiatalok Szigethez való viszonyát, és azt is, hogy a Sziget, mint szocializációs tér milyen hatással van a fiatalokra, illetve azt, hogy a több mint egy évtizede létezõ közönsége, hogyan alakult át a kilencvenes években. 1999. óta tudjuk, hogy a Szigeten levõ fiatalok iskolázottságukban, nyelvtudásukban, számítógép és Internet-használatban felül reprezentálják a fiatalokat, ezért külön gondot kell fordítani arra, hogyan alakítja a fokozott Internet-használat a fiatalok életét, közösségi kapcsolatait és szokásait. Kutatni kell továbbá a fiatalok élettervezését, annak konfliktusait, ezzel összefüggésben a feszültségoldó technikák használatát is. Végül fontos a fiatalok középiskolás, és egyetemi éveinek szórakozási és kulturális network feltárása is. A fordulat éve A kérdõívünkbe több olyan kérdést építettünk be, amely azt szolgálta, hogy megerõsítse, illetve megkérdõjelezze korábbi állításunkat, nevezetesen: a „Sziget: a középosztály Szigete”. Ezért külön rákérdeztünk a Szigetre járók osztálytudatára, és tovább mélyítettük a piac világához való viszonyuknak feltárását, középpontba állítva olyan az új fiatal középosztályt leíró jegyeknek, ismérveknek a feltárására, mint a lakás, öltözködés, hajviselet stb. amelyek, egyben az ifjúsági kultúra bemutatására is szolgáltak. Külön hangsúlyt fordítottunk, olyan változásoknak a megragadására, amelyek összekapcsolódnak azokkal a változásokkal, amelyek a fesztiválok ifjúságának megjelenésével függnek össze, ilyen például a fiatalok munkához való viszonyának megváltozásával vannak kapcsolatban összefüggésben a munka és tanulás világának globalizálódásával. Ezek a változtatások természetesen megnövelték kérdõív terjedelmét, illetve külön kérdõívet szerkesztettünk a fiatalok kulturális ízlésének vizsgálatára. A tudatos változtatások ellenére is meglepetés volt a kérdõívek sikere. A korábban átlagban inkább 25-35 perc kérdezési idõ helyett átlagban 45 percet igénybe vevõ kérdõív végén a megkérdezettek mintegy négyötöde megadta mobiltelefon számát, e-mail címét, és háromnegyede kérte, hogy küldjük meg a kutatás eredményeit. A 2005-ös Fesztivál volt a legnemzetközibb rendezvény, ezért a látogatok demográfiai, szociális helyzetét megerõsítõ kontaktlapok lekérdezését, csak a harmadik napon kezdtük el, azért, hogy lehetõleg legpontosabban tudjuk megmondani a magyar és külföldi fiatalok arányát. Az eseménysorozat látványos nemzetközivé válása szinte kikényszeríttette, hogy választ adjunk arra a kérdésre, hogyan alakul a magyar fiatalok egyik legnyitottabb csoportjának saját és társadalmi jövõképe. Új fiatal középosztály A kilencvenes években Magyarországon is kialakult az új, az iskolai ifjúsági korszak. Megteremtõdtek az iskolában eltöltött idõ megnövekedésének elõfeltételei a közoktatás, majd a felsõoktatás expanziója, a középosztályosodás, a gazdasági, technológiai fejlõdés, a fogyasztás expanziója révén (fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar hihetetlen mértékû kiterjedése), amely a fiatalok körében egyre növekvõ emancipálódási törekvésekkel párosult. A 2005 évi Sziget-kutatás azt támasztja alá, hogy az új ifjúsági korszak, egyben az új fiatal középosztály kialakulását eredményezi. Az új fiatal középosztály megjelenését mutatja, hogy az elmúlt fél évtizedben a „Sziget társadalma” nemek és életkor szerinti összetételében átalakult: nemek arányában 2005-re kiegyenlítõdés figyelhetõ meg: a férfiak aránya korábbi évek csaknem kétharmados arányával szemben 50,6%-on állapodott meg, illetve a nõk aránya (a korábbi alig több mint kétötödrõl) 49,4%-ra emelkedett. Életkor megoszlás szerint 2005-re a legfiatalabb korcsoport (a 17 év alattiak) és a legidõsebbek (a 30 év felettiek) aránya is kiegyenlítõdött. A Szigetre járó fiataloknál az ifjúsági életszakasz meghosszabbodásáról beszélhetünk. A nemek közötti kiegyenlítõdést az életkorral összefüggésben vizsgálva azt látjuk, hogy az ifjúsági életszakasz kitolódása egyre inkább nemcsak a férfiakra, de a nõkre is vonatkozik. Azaz a lányok ifjúkora is egyre inkább kitolódik. 2001-ben a 30 éven felüli nõk aránya: 4,7% volt, 2003-ban, az elõzõ arány 7,1%, 2005-ben pedig már 8,5% volt. A 30 éven felüli férfiak aránya 2000-ben 11,2%, 2003-ban 11,5% volt, 2005-re pedig 14,3%-ra nõtt. A Szigetre látogatók iskolázottság szerinti összetételükben, már egészen korán, 2000-ben, a magyar fiatalok új ifjúsági korszakba lépését mutatták. A Szigetre látogatók csaknem fele már 2000-ben fõiskolára, egyetemre járt, illetve fõiskolát és egyetemet végzett. 2005-ben a Szigetre járók csaknem egyharmada egyetemet végzett, illetve egyetemre jár, több mint egyötöde pedig fõiskolát végzett illetve fõiskolára jár. Napjainkra egyértelmûvé vált a szakmunkásképzõbe járók, és szakmunkásképzõt végzettek alulreprezentáltsága a Szigetre látogatók között. A magyar fiatalokkal összehasonlítva pedig azt látjuk, hogy a Sziget mintegy „elõrevetíti” a magyar fiatalok iskolázottságának alakulását. A 15-29 éves fiataloknak 2000-ben még alig egyötöde végzet egyetemet, fõiskolát, 2004-ben viszont már csaknem egynegyede. A fogyasztói státusz alakulása azt is mutatja, hogy az iskolázottság emelkedése kommunikációs eszközök, és szórakoztató javak emelkedésével jár együtt. A Szigetlakók igen karakterisztikus vonása a korai önállósodás. A korai személyi azzal jár, hogy a fiatalok egyre korábban válnak a piac szereplõivé. Egyre korábban és egyre több pénzzel rendelkeznek. A 150 ezer Ft feletti havi pénzzel rendelkezõk aránya 2001-hez képest 2005-re megduplázódott, és napjainkban ennyi pénzzel gazdálkodik minden tizedik Szigetre járó. A fiatal középosztálynak, karakterisztikus jellemzõje, hogy egyre korábban kialakul fogyasztói státuszuk, és egyre növekszik a fogyasztói és szórakoztatói eszközökkel való ellátottságuk. Vizsgálataink alapján azt találtuk, hogy a fiatalok fogyasztói státuszához a Szigetlakók gazdasági önállósága is tartozik, mindenekelõtt az, hogy a fiatalok önállóan döntenek az adott fogyasztási cikkek megvásárlásáról. A piaci szereplõvé válást mutatja a fiatalok körében a fesztiválok térnyerése, a kereskedelmi rádió- és tévécsatornák térhódítása. A Szigetre járó új fiatal középosztály városi középosztály, háromnegyede budapesti és más városi, az év legnagyobb részében viszont több mint kilenctizede él Budapesten, illetve más városokban. Ez a városi fiatalság rendkívül nyitott a világra. 2005-ben 16,8%-a nem beszélt angolul, németül pedig 55%-a, addig a magyar fiatalok között 58%, illetve 67,5% volt az angolul, illetve németül nem beszélõk aránya. Az új fiatal középosztály az információs társadalom fiatalsága több mint négyötöde rendelkezik számítógéppel, csaknem kétharmada internetezik és kilenctizede internetezik. Az új fiatal középosztálynak az ifjúsági korszakváltással összhangban alapvetõ jellemzõje élettervezésének, életformájának megváltozása. Már az évezred elején Sziget vizsgálataiból kirajzolódott, hogy a változás lényege az ifjúsági életszakasz olyan fontos eseményeinek, mint a tanulmányok befejezésének a kitolódása, vagy a végleges állásba kerülésnek a kitolódása. A fiatalok életében ugyanis a piac szerepének növekedése ugyanakkor azt is jelenti, hogy az oktatási lehetõségek, képzések, csakúgy, mint az életstílusokról hozott döntések tárháza kiszélesedett, ami azt jelenti, hogy sok fiatal megszabadulva a szülõk, az autoritás vagy a megélhetés biztosításának hagyományos kényszereitõl, mérlegelni tud különbözõ lehetõségeket. Egyre inkább tõlük függnek olyan döntések például, mint szexuális- vagy magánéletüket alakítása, vagy az, hogy milyen típusú oktatási és képzési lehetõségeket válasszanak egy olyan világban, ahol a választási lehetõségek egyre szélesebb skálája található meg. Azaz az iskola és munkavállalás kitolódásával egy idõben megváltozik a fiataloknak a szülõi házzal való kapcsolata például a szülõi háztól való elköltözés korábbra helyezõdik, mint a teljes állás vállalása. A tanulás befejezését nem követi, hanem megelõzi, illetve összekapcsolja a munkavállalás. A Szigetre járók egyötöde tanul és dolgozik. És annak ellenére, hogy csak egyharmada dolgozik, már kétharmada dolgozott 3 hónapnál hosszabb ideig. Az új fiatal középosztály jellemzõje erõteljes differenciálódás az életutak, az igények különbözõsége, mert végsõ soron terméke az individualizálódási folyamatnak. Probléma-érzékenység és jövõkép A Szigeten megforduló fiatalok korosztályuk szempontjából a legnagyobb problémának a lakáshoz jutás nehézségeit és a pályakezdõ fiatalok munkanélküliségét látják. Az elõbbirõl 57,4% mondta, hogy nagyon nagy problémának érzi, míg az utóbbit 59,9%-nyian értékelték nagyon nagy problémának, s mindkét esetben alig voltak olyanok, akik egyáltalán nem tartják azokat gondnak. A családtámogatás jelenlegi rendszere – talán éppen a miatt, miután a Szigetet felkeresõk jelentõs része még nem igazán szembesült ezzel a problémával (14%-uk nem is tudott ezzel kapcsolatban véleményt mondani) – kisebb nehézségeket rejt magában a fiatalok szerint, s még kevesebben látják problémásnak a felsõfokú továbbtanulást, illetve a fiatalok párkeresését, kapcsolatteremtését. A lányok valamivel borúsabban látják a fiatalok helyzetét, fõleg, ami a munkanélküliséget és a párkeresést illeti. A munkanélküliséggel kapcsolatos nehézségeket a 20-24 évesek érzékelik a legnagyobbnak - amiben nyilvánvalóan közvetlen tapasztalataik is visszatükrözõdnek -, mind a még kevésbé érintett fiatalabbak, mind a már kevésbé érintett „idõsebbek” náluk kisebb problémának vélik, tapasztalják az álláskeresés gondjait. A kérdezés idõszakában még friss érettségi és felvételi emlékek és az érintettség is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a 20 év alattiak az átlagosnál sokkal nagyobb problémának érzékelik a fõiskolára, egyetemre való bejutás nehézségeit, körükben – a szinte minden korcsoportban elsõ helyen álló lakásproblémák mellett – ez a problémakör váltja ki a legnagyobb érdeklõdést. A lakáshoz jutás illetve a munkahelytalálás nehézségeit a közvetlen érintettség nem igazán befolyásolja, hiszen a lakással már rendelkezõ fiatalok semmivel sem optimistábbak a többieknél, mint ahogy a jelenleg munkaviszonyban állók sem értékelik kedvezõbbnek a pályakezdõk munkaerõ-piaci helyzetét. Fiatalok helyzetértékelése Azok, akik a saját jövõjüket illetve a társadalom jövõjét pesszimistábban látják, általában az egyes problémaköröket is nagyobb nehézségûnek érzékelik. Megfigyelhetõ az is, hogy a Sziget-látogatók saját jövõjüket illetõen kevésbé pesszimisták, mint az ország egészére vonatkozóan: saját jövõjüket mindössze 12,5%-nyian látják pesszimistán, 71,8%-nyian derûlátóak, míg az ország egészére vonatkozóan 52,4% volt borúlátó és 29,8% derülátó. E nagyfokú eltérés oka részben az lehet, hogy – miután a fiatalok túlnyomó többsége a középosztályba, sokan közülük a felsõ középosztályba sorolta magát – a Sziget-látogatók maguk is úgy érzik, hogy õk az átlagosnál jobb körülményekkel és jobb esélyekkel indulnak neki az életnek. A fiatalok esélyeirõl általában viszont már kevésbé kedvezõen vélekednek, ami nyilvánvalóan részben személyes tapasztalataikon, részben azonban a média által közvetített képen keresztül szerzett tapasztalatokon nyugszik. A munkához való viszony A Szigetre látogató fiatalok egyharmada dolgozik jelenleg, 21,8%-uk pedig a munka mellett tanul is. Ennél többen is rendelkeznek már azonban valamilyen munkatapasztalattal, hiszen a kérdezettek 62,0%-a válaszolt igenlõen arra a kérdésre, hogy dolgozott-e valaha hosszabb ideig, legalább 3 hónapig. A kérdésre adott válaszok az életkor elõrehaladtával növekvõ arányban mutatják a fiatalok munkatapasztalatát. Még a 18 év alattiak körében is akadtak néhányan, akik igenlõen válaszoltak a kérdésre, a 25 évesnél idõsebb korosztályból viszont szinte alig vannak olyanok, akik még egyáltalán nem szembesültek a munka világával. A munka jellegét tekintve a tapasztalatokkal rendelkezõk legtöbbször valamilyen – részben diplomához kötött, részben a nélkül is végezhetõ – alkalmazotti szellemi munkát említettek (46,3%), az alkalmazottként végzett fizikai munka 24,0%-ra volt jellemzõ utolsó foglalkozásként, míg valamilyen szintû vezetõként kevesen (5,7%) tevékenykedtek. Az önálló vállalkozóként, tulajdonosként, résztulajdonosként tevékenykedõk aránya 21,7% volt, míg 2,3% nem tudott közelebbi választ adni a munka jellegére vonatkozóan. A Szigetre látogató fiatalok többsége - bár nem teljesen ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy az ember életében a legfontosabb tevékenység a munka – akkor is dolgozna, ha nem volna szüksége a pénzre. A középosztályosodó fiatalok körében a munka csak kevesek értékrendjében áll a legfontosabb helyen (4,2% értett egyet maradéktalanul azzal, hogy a munka a legfontosabb tevékenység az ember életében), bár a többség számára a pénzkereseti lehetõségeken túlmenõen önmagában is valamiféle értéknek tekinthetõ. Különösen a képzettebbek és a lányok vélekednek úgy, hogy akkor is dolgoznának, ha nem volna szükségük pénzre. Az iskolai végzettség szerint a felsõfokú végzettség, illetve a felsõfokú tanulmányok, ezen belül is elsõsorban az egyetemi vagy annál magasabb szintû tanulmányok végzése jelenti a „vízválasztót”.  Az ilyen státuszban lévõ fiatalok gyakrabban értettek egyet ezzel a kijelentéssel, míg a legkevésbé az egyetemre járók, illetve az egyetemet végzettek körébõl kapott erõteljes visszautasítást az állítás, kevesebb mint egyötödük válaszolt úgy, hogy egyáltalán nem ért egyet vele. Érdekes módon a munkatapasztalat és a kérdezettek életkora csak igen kis mértékben befolyásolja a válaszokat, ami arra utal, hogy a munkával kapcsolatos felfogás valószínûleg egy már többé-kevésbé kialakult értékrendszer egyik elemeként jelenik meg a fiatalok gondolkodásában. Bár a munka, mint értelmes és önmagában is fontos „életcél” szempontjából a munkatapasztalat nem tûnik igazán befolyásoló szempontnak, annál inkább motiváló a munkához, tanuláshoz való hozzáállás tekintetében. Teljesítmény-elv Azok a fiatalok, akik korábban szereztek már több-kevesebb tapasztalatot a munkában, sokkal motiváltabbnak tûnnek a jó teljesítmény elérésében, legyen az tanulás vagy munka.Nyilvánvalóan ez nem független ugyanakkor a kérdezettek életkorától sem, hiszen adataink azt is mutatják, hogy az életkorral egyenes arányban növekszik azoknak az aránya, akik munkájuk, tanulmányaik során a tõlük telhetõ legjobb teljesítményt szeretnék nyújtani. Ebben a tekintetben a nemenkénti eltérések is jelentõsek, amennyiben a fiúk közül 34%-nyian törekednek a maximális teljesítményre, míg a lányok 45%-a vallott magáról így. Minden bizonnyal az életkori hatás mutatkozik meg abban, hogy a már dolgozó fiatalok, illetve azok, akik felsõfokú tanulmányaikat már befejezték, ugyancsak motiváltabbak, mint a jelenleg még tanulmányaikat folytatók. Ebbõl a szempontból a kortárscsoportban szerzett benyomások is minden bizonnyal fontosak, hiszen a Sziget-látogatók 29,6%-a úgy látja, hogy szinte minden barátja hozzá hasonlóan gondolkodik, s mindössze 6,3%-uk jár saját utat e vonatkozásban. A baráti kapcsolatok sokrétûségére, összetettségére utal ugyanakkor, hogy a legtöbben (63%) az övékétõl eltérõ gondolkodásmódra is tudnának példát mondani ismeretségi körükbõl. Esztétikai elv elfogadása A munka elfogadásában az érdekesség, a jó társaság, a rugalmasság, az önállóság értékek a meghatározók, azaz esztétikai értékek dominálnak a materiális értékek helyett. A fiatalok egy része számára az álláskeresés valóságos élethelyzetet jelent, míg mások számára ez egyelõre csak a jövõ egyik késõbb megoldandó kérdése. Ez utóbbi csoport tagjai is rendelkeznek azonban legalább „elméleti” preferenciákkal arra vonatkozóan, milyen szempontokat milyen súllyal mérlegelnek majd. A (majdani) állás kiválasztásakor a legtöbben a munka érdekességét és a jó társaságot nagyon fontosnak tartják, a megkérdezettek 78,2 illetve 71,5%-a alapvetõen fontosnak véli azokat, s mindössze néhányan válaszoltak úgy, hogy azok egyáltalán nem vagy alig fontosak. Ezt követi a munka biztonsága és a munkaidõ rugalmassága, amelyek szintén a nagyon fontos értékek közé tartoznak az állás kiválasztása során. A magas jövedelemmel kapcsolatban jobban megoszlanak a vélemények, bár a kérdezettek közül csak nagyon kevesen vélekedtek úgy, hogy az egyáltalán nem fontos az állás szempontjából, nagyjából ugyanannyian vannak, akik alapvetõen fontosnak tartják azt (49%), mint akik fontosnak, de nem alapvetõ fontosságúnak vélik (46%). Az önálló munkavégzés lehetõsége és az elõmeneteli lehetõségek valamivel kevesebb fiatalnak jelentenek nagyon fontos szempontot, a legtöbben azonban a munka „társadalmilag hasznos” voltáról nyilatkoztak úgy, hogy nem igazán érdekli õket, azonban még e szempont esetében is többségben voltak azok, akik fontosnak vélik azt, mint akik nem. Jóllehet a mintában szereplõ fiataloknak csak a kisebb része dolgozik jelenleg, egy részük még nem is rendelkezik semmilyen korábbi munkatapasztalattal, elképzeléseik, elvárásaik a munkával kapcsolatban mégis sok tekintetben igen homogénnek tekinthetõek. Mindössze néhány elvárással kapcsolatban figyelhetõk meg életkori vagy iskolázottsággal, munkatapasztalattal kapcsolatos eltérések. Ezek közé tartozik a munka érdekessége, amely a felsõfokú végzettségûek számára fontosabb az átlagosnál, az önálló munkavégzés lehetõsége, amelyet az idõsebbek, a munkában már tapasztalatot szerzettek preferálnak valamivel nagyobb mértékben, míg a munka hasznosságát a lányok elõbbre valónak tartják, mint a fiúk. Amennyiben a fentiek közül csupán egyet, a legfontosabbat kell kiválasztaniuk, a legtöbben az érdekes munkát preferálják (33,5%). A második helyen a „jó társaság” áll (19,2%), míg a harmadikon a magas jövedelem (14,6%), a negyediken a rugalmas munkaidõ (11,2). A többi szempont esetében az azt legfontosabbként megjelölõk aránya nem érte el a kérdezettek egytizedét. A munka érdekessége lényegében minden korcsoport esetében a rangsor élén áll, egyedül a 30 év felettiek esetében kap ugyanolyan szerepet az anyagi elismerés. A magas jövedelem iránti igény egyébként a legidõsebbek csoportján kívül éppen a fiatalabb Sziget-látogatókéban, a legfeljebb 22 évesek körében mutat még az átlagosnál nagyobb arányt, de a fiúk is sokkal nagyobb arányban említették meg a legfontosabbként, mint a lányok (21%, szemben a lányok 9%-os értékével). Az érdekes munka is legfõképpen a lányok elképzelései szerint elsõdleges (43%), szemben a fiúk 25%-os arányával. Azok, akik jelenleg is dolgoznak, a többieknél jobban értékelik a „kézzelfogható” szempontokat, így a munkahely biztonságát, a munkaidõ rugalmasságát, a magas jövedelmet, míg a jelenleg tanulmányokat folytatók elképzelései elsõsorban a munka érdekességére korlátozódnak (42% jelölte meg a legfontosabbként), s azok, akik még nem dolgoztak eddig, ugyancsak gyakran, 44%-os arányban választották ezt a szempontot a legfontosabbként. A fiatalok lakóhelye (sem az állandó, sem az ideiglenes) a preferenciák tekintetében egyáltalán nem befolyásoló. A munkanélküliség réme A Szigetre kilátogatók a pályakezdõk munkanélküliségét tartják az egyik legnagyobb problémának a fiatalok nehézségei közül, a saját lakóhelyre, a környezõ térségre vonatkozóan azonban a nehézségeket valamivel kisebbnek látják, mint az ország egészére nézve. A megkérdezettek 26,1%-a véli úgy, hogy a környéken, ahol õ lakik, nagyon nehéz a pályakezdõknek állást találniuk, s további 40,4%-uk gondolja azt, hogy elég nehéz dolguk van a fiataloknak álláskereséskor. Mindössze 2,4%-nyian gondolják, hogy a frissen végzettek számára egyáltalán nem okoz nehézséget az elhelyezkedés. Mindezek az arányok kedvezõbbek, mint a legnagyobb problémák megítélésekor tapasztalt arányok, noha önmagukban inkább pesszimista értékelést mutatnak. A környékre vonatkozó pozitívabb megítélés érthetõvé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a Szigetlátogatók jellemzõen városokban élõk, s ezen belül is igen nagy arányban vannak közöttük a fõvárosban állandó vagy ideiglenes jelleggel lakók. Miután a megkérdezettek jelentõs része magasan kvalifikált, sok esetben már valamilyen szakképzettséggel bír, a szûkebb környezetüket tekintve ebbõl a szempontból is valamelyest elõnyösebb helyzetben vannak, mint a fiatalok többsége. Az azonban, hogy – bár a többségük középosztályba tartozónak vallotta magát – de négyötödüknek van legalább egy olyan barátja, aki nem ebbe a társadalmi csoportba tartozik, azt valószínûsíti, hogy a fiatalok egy-egy ilyen kérdés értékelése során nemcsak saját helyzetükbõl indulnak ki. A fiatalok lakóhelye szerint markáns eltérések rajzolódnak ki a válaszokban, a fõvárosiak az átlagosnál jóval kevésbé tartják nehéznek az elhelyezkedést, mindössze 16%-uk véli azt nagyon nehéznek, s további 42%-uk elég nehéznek, míg a többi városban, községben lakók legkevésbé elégedettek a környékükön lévõ lehetõségekkel. Egyéni értékek A munkához jutás kedvezõbb esélye, és a kedvezõbb iskolázottsági, képzettségi feltételek mellett nem meglepõ, hogy a megfelelõ munka megtalálásának feltételei közül bár a piacképes szakmai képzettség és az idegen nyelv ismerete is igen fontos kritériumnak számít a fiatalok szerint, legtöbben a magabiztos fellépést és a jó kommunikációt értékelték a leginkább a felsoroltak közül, azaz az egyéni individuális értékeket tartották legfontosabbnak. A diplomának önmagában viszont a kérdezettek kisebb jelentõséget tulajdonítanak, mint akár a szakmai gyakorlatnak, vagy a konkrét szaktudásnak. Ez arra utal, hogy a fiatalok nagyon jól érzékelik még a diplomások elhelyezkedési esélyei közötti különbségeket is. A szakmai, emberi kvalitásokon túlmenõen azonban a megfelelõ álláshoz többségük számára a baráti, rokoni kapcsolatok is elengedhetetlenek, ugyanakkor az egészséges életmód szerintük kevésbé fontos szempont a munkavállalás terén. A lányok a nyelvtudás és a kommunikációs készségek terén nagyobb elvárásokkal rendelkeznek magukkal szemben, míg a diploma, az idegen nyelvek jelentõségét a legfiatalabb – zömében még középiskolás – korosztály hangsúlyozza az átlagosnál erõteljesebben, akik többségének egyébként még nincs konkrét személyes tapasztalata a munkával kapcsolatban. A start program elfogadottsága A pályakezdõk elhelyezkedési esélyeit javítani szándékozó Start programról a fiatalok 26,9%-a hallott már, 71,3%-uk azonban még nem találkozott a sajtóban ezzel a hírrel. Az életkor emelkedésével a tájékozottság egyre magasabb, a 25 év felettiek körében már meghaladja az egyharmados arányt. Ugyanez mondható el az iskolai végzettséggel kapcsolatban is: a diplomások, vagy a jelenleg is felsõfokú tanintézményekbe járók körében az ismeretszint magasabb az átlagosnál. A tájékozottság lényegében független attól, hogy ki hogyan informálódik, aminek valószínûleg az is oka lehet, hogy a kérdezettek között alig találtunk olyat, aki bevallása szerint sem TV-t nem szokott nézni, sem rádiót nem hallgat, sem interneten nem böngészget. Mindenesetre az azért megfigyelhetõ, hogy minél többrétûen tájékozódik valaki, annál valószínûbb, hogy nem kerülte el a figyelmét a meghirdetett program. A program rövid ismertetését követõen a Szigetre látogatókat arról is megkérdeztük, szerintük a Start program mennyire képes javítani a pályakezdõ munkanélküliek elhelyezkedési esélyein. A megkérdezettek egyötöde nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, a többiek között viszont azok vannak többségben, akik pozitív változásokat várnak a program életbe lépését követõen. 22,1% véli úgy, hogy a közterhek csökkentése jelentõsen javítja majd a pályakezdõk elhelyezkedési esélyeit, 49,0%-uk szerint ez kismértékben könnyít majd a helyzeten, 8,5%-uk azonban egyáltalán nem vár kedvezõ változást a program életbe lépését követõen. A programról már korábban is (nem pusztán a kérdõívbõl) hallók körében az arányok lényegében csak abban térnek el a teljes sokaság körében megfigyeltektõl, hogy jóval alacsonyabb válaszhiány mellett a programhoz kisebb reményt fûzõk aránya 59%-ra nõtt. Gyerekvállalási tervek A házasságkötés a 30 éven felüliekre, az élettársi kapcsolat a diplomásokra a leginkább jellemzõ. A Szigetre látogatók többségérõl - életkori jellemzõik alapján és jelenlegi élethelyzetüket tekintve – elmondható, hogy még a családalapítást megelõzõ életkori szakaszban vannak. A kérdezettek kis hányada (3,7%) él jelenleg is házasságban, ennél valamivel magasabb azok aránya, akik élettárssal élnek (5,8%), s még magasabb azoké, akik stabil párkapcsolatban, legalább féléve ugyanazzal a partnerrel élnek (11,1%). Mindezeket összeadva kb. a Szigeten szórakozó fiatalok egyötöde tekinthetõ tartós párkapcsolatban élõnek. Az elváltak aránya minimális, a többséget a nõtlen, hajadon fiatalok adják a rendezvényen. A jelenlegi családi állapotnak megfelelõen a kérdezettek 4,5%-a mondta azt, hogy van már gyermeke, s jellemzõen egy-gyermekeseket találunk közöttük. A családi állapotot tekintve nemek szerinti eltérést nem találtunk, az életkor szerinti eltérés azonban számottevõ, fõként a 30 év felettieket tekintve, közöttük már csupán 44% az egyedülállók és egyedül élõk aránya, s a házas fiatalok háromnegyede is ebbõl a rétegbõl kerül ki. Az élettársi kapcsolat jóval gyakoribb a befejezett felsõfokú végzettséggel rendelkezõk körében: 13%-uk ilyenben él jelenleg, míg házasságban ugyanebbõl a rétegbõl valamivel kevesebben élnek. Állandó partnerrel további 15% rendelkezik, ily módon az iskolai végzettséget tekintve körükben a legalacsonyabb az egyedül élõk aránya, bár minden második diplomás Sziget-látogatóra ez jellemzõ. Hozzá kell persze ehhez tennünk azt is, hogy a többiek jó részének – életkori jellemzõik miatt – még jóval kisebb esélyük volt bármiféle tartós kapcsolat kialakítására. A gyermekvállalás is az életkorral van szoros összefüggésben, a 20 év alattiak körében egyáltalán nem találtunk gyermekes Sziget-látogatót, s a náluk valamivel idõsebbek körében is csak elvétve. Leginkább a 30 év felettieknél akad gyermek, az ebbe a korosztályba tartozók mintegy egyharmada vált már szülõvé. Bár a gyermekkel rendelkezõk csoportja nagyon kis létszámú, az elmondható, hogy az elsõ gyermek születése ebben a szûk csoportban átlagosan a kérdezettek 26 éves korára tehetõ. A fiúk esetében az átlagéletkor 31 év, a lányok esetében 23 év volt. A fõvárosiak esetében az átlagéletkor jóval magasabb (30 év) volt, mint a vidékiek esetében. A gyermekkel még nem rendelkezõk csaknem egytizede most úgy gondolja, hogy sohasem szeretne gyermeket. A legnagyobbrészt úgy vélekedtek a fiatalok, hogy a késõbbiekben majd szeretnék, ha gyermekük születne (80,7%), míg 7,1% volt azoknak az aránya, akik már most sem zárkóznának el a gyermekvállalás gondolata elõl. A gyermeket már jelenleg is tervezõk legnagyobbrészt a 25 év feletti Sziget-látogatók közül kerülnek ki. A gyermeket egyáltalán nem tervezõk között felülreprezentáltak azok, akik mind a saját, mind pedig a társadalom jövõképét borúlátón szemlélik, s közöttük lényegében minden életkori csoport tagjai egyformán megtalálhatók. A Szigetre látogatók közül legtöbben két gyermeket szeretnének. Azoktól, akik bármikor is tervezik, hogy gyermekük szülessen, azt is megkérdeztük, hogy összesen hány gyermeket szeretnének. A legtöbben kettõt (52,5%), mintegy egynegyedük hármat (26,6%), sõt egytizednyien ennél is többet szeretnének. A kérdezettek 8,1%-a egy gyermeket tervez most, míg néhányan nem tudtak konkrét számot mondani. Az átlagérték 2,4 volt. Megfigyelhetõ, hogy az életkor emelkedésével nõnek az értékek egészen 30 éves életkorig, akkor a korábbi 2,59-rõl drasztikusan visszaesik 2,27-ra. Ennek oka lehet a realitásokkal valós szembesülés, hiszen azok, akik 30 éves koruk után kezdik el a családalapítást, nagy eséllyel valóban kevesebb gyermeket vállalhatnak majd, ugyanakkor az is elképzelhetõ, hogy a 30 év felettieknek már olyannyira kialakultak a más jellegû életcéljaik, hogy az a gyermekvállalási kedv tényleges csökkenésében is megmutatkozik. A gyermekvállalási kedv ugyanakkor független a kérdezett nemétõl, iskolai végzettségétõl és lakóhelyétõl. A mostani tervek szerint a gyermekvállalást átlagosan 29 éves korukra teszik a kérdezettek, az elsõ gyermek megszületését a lányok 28 éves korukra várják, míg a fiúk 30 éves korukra remélik.Természetesen minél idõsebb, gyermekkel még nem rendelkezõ kérdezettrõl van szó, annál magasabb átlagéletkort kapunk, de még a legfiatalabbak körében is 27 évre tehetõ az átlagéletkor. A fiúk értékei minden életkorban valamivel magasabbak a lányokénál (a 23-24 évesek körében a legnagyobb a különbség, közel 2,5 év), a 25-29 évesek és a 30 évesek vagy annál idõsebbek körében azonban már szinte megegyezik a két nem által mondott átlagéletkor, ami arra utal, hogy a szakmai karrierjük elején álló lányok még egy kicsit kitolni készülnek a gyermekvállalás idõpontját. A gyerekvállalásnak igen fontos feltétele a stabil párkapcsolat, munkahely, anyagi függetlenség, ugyanakkor szerintük legkevésbé a szülõi, rokoni segítség , valamint a házasságkötés a feltétele a gyermekvállalásnak. Mindezek arra utalnak, hogy a fiatalok alapvetõen önállóan, saját erejükbõl szeretnék megoldani az életkezdés e szakaszát. A Szigetre látogatókat nem csupán saját terveikrõl kérdeztük, hanem a témát általánosabban körbejárva azt is vizsgáltuk, hogy szerintük milyen feltételek szükségesek a gyermekvállaláshoz. Összesen 9 szempontot felsorolva arra kértük õket, hogy értékeljék azokat a szerint, mennyire fontos feltételek a családalapítás szempontjából. A stabil párkapcsolatot 73,2% tartja nagyon fontosnak, a stabil munkahelyet 62,3%, az anyagi függetlenséget, önállóságot 58,7%, az önálló lakást pedig 53% tartja elengedhetetlen feltételnek. Ezekre a feltételekre az jellemzõ, hogy a fiatalok kevesebb mint egytizede tekinti õket egyáltalán nem, vagy kevésbé fontosnak. Jobban megoszlanak a vélemények a magas jövedelmet és a befejezett iskolai tanulmányokat illetõen, ezekrõl már a fiatalok valamivel nagyobb hányada vélekedik úgy, hogy nem elengedhetetlen feltétele a gyermekvállalásnak, ugyanakkor összességében e körülmények esetében is inkább azok fontosságát hangsúlyozták. A legkevésbé a szülõi, rokoni segítség, valamint a házasságkötés a feltétele a gyermekvállalásnak. Mindezek arra utalnak, hogy a fiatalok alapvetõen önállóan, saját erejükbõl szeretnék megoldani az életkezdés e szakaszát, olyan feltételek közepette, amikor kellõ élettapasztalat birtokában és az általuk felhalmozott tudás és egyéb javak révén stabil körülmények között tudhatják magukat. Bár a stabil párkapcsolat elsõdleges fontosságú, a házasságkötés közel sem ennyire fontos a gyermekvállaláshoz: csupán a fiatalok 13,1%-a tekinti azt nagyon fontosnak, további 24,8% fontosnak, a többiek azonban kevésbé fontosnak (35,1%) vélik, sõt 24,8%-nyian egyáltalán nem tartják azt fontosnak. Bár a szülõi, családi támogatást nagyon fontosnak tartók aránya ugyancsak igen alacsony (16,1%), e feltétel esetében kevesebben nyilatkoztak úgy, hogy az egyáltalán nem fontos (11,1%). A kérdezettek életkorának emelkedésével a legtöbb feltétel kevésbé lényegesnek látszik számukra, aminek részben oka lehet az is, hogy ezek e generáció „idõsebb” tagjai számára már nagyrészt adottak, a fiatalabbak viszont jobban nagyobb jelentõséget tulajdonítanak a számukra egyelõre elérhetetlen nehézségeket jelentõ feltételeknek. Egyedül a stabil párkapcsolat, a stabil munkahely és az önállóság jelent ugyanolyan feltételt az idõsebbek számára, mint a fiatalabbak számára. A házasságkötéssel kapcsolatban a magukat vallásosnak tartók jóval gyakrabban nyilatkoztak úgy, hogy az szükséges a gyermekvállalás szempontjából, a 4-fokú skála átlagértékei az egyház tanításai szerint élõk körében átlagosan 3,08 volt. A megkérdezettek egyharmada 25 éves korra teszi azt az életkort, amelyik szerinte ideális a nõk számára az elsõ gyermek megszülésére, az átlagéletkor azonban valamivel magasabb ennél, 26 évre tehetõ. A férfiak esetében a leggyakoribb érték a 30 éves életkor a gyerekvállalásra (30%-nyian vélekedtek így), az átlagérték pedig 29,2 év. A fiúk és a lányok válaszai között nincs érdemi eltérés sem a gyermekvállalás szempontjából ideális nõi életkort, sem pedig az ideális férfiéletkort tekintve. Ebben a tekintetben a kérdezettek életkora is csak kis mértékben befolyásoló, hiszen még a legfiatalabbak, a legfeljebb 17 évesek is átlagosan 25,5 évre teszik a nõk esetében, s 28,1 évre a férfiak esetében az ideális életkort, s a 30 év felettiek is 26,5 évet illetve 30,8 évet jelöltek meg átlagosan. Az ideális és a kérdezettek személyes helyzetére vonatkozó gyermekvállalási tervek összevetése azt mutatja, hogy a személyes tervek sok esetben egybeesnek az ideálisnak tartottal, attól legfeljebb 1-2 év eltérést mutatnak. A Szigetre látogató fiatalok többé-kevésbé tisztában vannak a családtámogatás rendszerével. A fiatalok többé-kevésbé tisztában vannak a gyermekek után járó támogatások jelenlegi rendszerével, kétharmaduk helyesen tudja, hogy minden gyermeket nevelõ szülõ részesülhet családi pótlékban, igaz 18%-uk szerint az csak az alacsony jövedelmûeknek jár, 12,5%-uk pedig nem tudott válaszolni a kérdésre. A GYED-del és a GYES-sel kapcsolatban is sokaknak pontosak az ismereteik, s csak nagyjából egytizednyien tévedtek, a gyermeknevelési támogatás illetve a gyermekek után járó adókedvezmény vonatkozásában azonban a fiatalok jelentõs hányada téves választ adott, ez utóbbi esetében például 41% úgy tudja, hogy az jelenleg csak az alacsony jövedelmûeknek jár, míg az elõbbirõl 22% úgy véli, hogy mindenkinek. Valószínûleg a kormány nemrégiben bejelentett változtatási tervezete okozza a zavart, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a fiatalok egy része valóban nincs és nem is volt tisztában a családtámogatási rendszer fõbb pontjaival. A Szigeten megforduló fiatalok többsége azt tartaná igazságosnak, ha a családi pótlék, a GYED és a GYES alanyi jogon járna minden gyermeket nevelõ szülõnek, mintegy egynegyedük-egyharmaduk azonban ezek esetében is a rászorultsági elvet érvényesítené. A gyermeknevelési támogatás és a családi adókedvezmény tekintetében még jobban megoszlanak a vélemények, itt csaknem kiegyenlített azok aránya, akik a rászorultság elvét érvényesítenék, illetve azoké, akik minden gyermeket nevelõ számára biztosítanák e támogatási formákat. Míg a minden gyermek után járó egységes családi pótlék illetve a fogyatékos gyermekek, az egyszülõs háztartásokban élõ gyermekek után fizetett magasabb összegû családi pótlék a fiatalok többsége szerint jótékony hatást gyakorolhat a gyermekvállalásra, ennél kevésbé gondolják azt, hogy az anya GYES melletti munkavégzésének engedélyezése, de fõként a családi adókedvezmény megszüntetése kedvezõ hatást gyakorolna. Sõt ez utóbbi esetében éppen a negatív hatásoktól tartanak a fiatalok. Hozzá kell azonban ehhez tennünk, hogy – amint azt az elõzõekben is láttuk - a fiatalok ismeretei nem minden esetben elégségesek e kérdések megítéléséhez. Másrészt azt is figyelembe kell vennünk, hogy a családtámogatás rendszerének átfogó vizsgálata nyilvánvalóan egy ilyen rendezvény keretében csak korlátozottan lehetséges. A rendezvény atmoszférája sem igazán kedvez a “komoly” kérdéseknek, másrészt a témával kapcsolatos attitûdök, vélemények feltárása egy ennél jóval részletesebb kérdõíves vizsgálatot igényelne. Amint azt a Sziget-látogatók kormegoszlásából és a gyermekvállalási tervek kapcsán is láttuk, s az elõzõekben tapasztalt bizonytalanságok kapcsán is tapasztaltuk, a fiatalok többsége számára a családtámogatás problémaköre még kevéssé aktuális. Miután átlagosan 6,7 évre vannak attól, hogy elérjék az általuk gyermekvállalás szempontjából megjelölt preferált életkort, így ez a problémakör nyilvánvalóan sokukat még igen kevéssé foglalkoztat, s lényeges ténybeli információik hiányoznak ahhoz, hogy egy viszonylag konzisztens álláspontot tudjanak kialakítani. A gyermekvállalási hajlandóság egyébként is egy soktényezõs szempontrendszer alapján írható le leginkább, amelyben a stabil partnerkapcsolat, az egzisztenciális biztonság és a gyermekvállalásra való érzelmi felkészülés együttese mellett nyilvánvalóan a külsõ segítségnek, így az állami szerepvállalásnak is szerepe van. Család modellek A Szigetre járók legszimpatikusabb modellje a három vagy több gyerekes család modell, de közel egyötödük számára nagyon szimpatikus a szingli életforma, 7,1%-ának pedig a homoszexuális kapcsolat. A kérdezettek számára ideális, “tervezett” gyermekszám – legalábbis a mostani elképzelések szerint – a két- illetve három gyermek, nem véletlen tehát, hogy az általunk felsorolt 13 csoport közül a legtöbben a három- vagy többgyermekeseket jelölték meg a legszimpatikusabb csoportként: 35,4% nagyon szimpatikusnak tartja õket, s további 56,7% is elfogadja e csoport tagjait. Õket a szimpátia-rangsorban a kétgyermekesek illetve a gyermeküket egyedül nevelõ apák követik, akikkel kapcsolatban szinte mindenki pozitív attitûdjének adott hangot. A gyermeküket egyedül nevelõ anyák megítélése valamivel kevésbé kedvezõ a hasonló helyzetben lévõ apákénál, amihez nyilvánvalóan az is hozzájárul, hogy egyrészt ez utóbbival jóval ritkábban lehet találkozni, másrészt ismerve a bíróságok gyermek elhelyezési gyakorlatát, a mai magyar társadalomban kevésbé vet jó fényt az anyára, ha válás után a gyerekek apjuknál kerülnek elhelyezésre. A tipikus családmodellek közül az egy-gyermekesek az eddigieknél valamivel kevésbé rokonszenvesek, bár 19% egyértelmû rokonszenvükrõl biztosította õket, további 74% pedig elfogadja õket. A „családmodellek” közül a lányanyák örvendenek a legkisebb népszerûségnek, mindössze 5,4% tartja õket nagyon szimpatikusnak, a többség azonban elfogadja õket (72,3%), s velük kapcsolatban is csak igen kevesen viselkednek fenntartásokkal. Igen megosztja a fiatalokat a gyermektelenek csoportjának megítélése, különösen a gyermeket elvbõl vagy anyagi okokból nem vállalóké. E csoportokat a fiatalok 37,7%-a, illetve 22,0%-a elutasítja, s további egyötödnyien is inkább csak elviselik õket, semmint szimpatizálnának velük. E két leginkább elutasított csoportot követik a homoszexuálisok és a béranyaságot, dajkaanyaságot vállalók (12,5 illetve 13,1%-os elutasítási aránnyal). Akadnak néhányan, akik a szingli életformáról vélekednek elutasítóan (4,2%), a többség (63,1%) azonban elviseli õket, sõt 17,6% kifejezetten rokonszenvesnek tartja õket. A béranyaságot vállalóknál kedvezõbb a spermaadományozók illetve a petesejt-adományozók megítélése, bár a többségi álláspont itt is inkább az elfogadás, s nem az erõteljes szimpátia. A lányoktól azt is megkérdeztük, hogy õk személy szerint – amennyiben helyzetük azt kívánná – igénybe vennék-e a béranyaság intézményét, illetve – amennyiben egészségi állapotuk, lehetõségük szerint tehetnék – vállalnák-e más gyermekének kihordását. Személyes helyzetükre vonatkozóan a legtöbben nemlegesen válaszoltak kérdésünkre, mind a más magzatának kihordását (73,3%), mind a béranya igénybevételét illetõen (43,3). 37,5%-uk válaszolt egyértelmûen igenlõen a béranyaság igénybevételére vonatkozó kérdésre, további 14,7% esetében pedig erre csak bizonyos feltételek megléte esetén kerülhetne sor. A béranyaság vállalása elõl a fiatalok mindössze 12,7%-a nem zárkózna el, további 11,1%-uk pedig bizonyos feltételekkel (pl. közeli hozzátartozó esetén) talán belemennének. A válaszok nem függenek sem a kérdezettek életkorától, sem iskolai végzettségétõl, sem jelenlegi gyermekvállalási terveiktõl, s attól sem, hogy a kérdezett milyen településtípusban lakik, viszont nyilvánvalóan konzisztensen összefügg a kérdezett világnézeti elkötelezõdésével, illetve azzal, ahogyan a kérdezett a béranyaságról, mint lehetõségrõl általában gondolkodik. Mindezek az adatok azt mutatják, hogy a fiatalok alapvetõen elfogadóak és megengedõk a béranyaság lehetõségét illetõen, személy szerint azonban – legalábbis mostani elképzeléseik szerint – csak kevesebben élnének vele, mégha a törvényi szabályozás ezt lehetõvé is tenné. E kérdés kapcsán is érdemes azonban felhívni a figyelmet arra, hogy az adatok inkább jelzésértékûnek tekinthetõk, részben a személyes érintettség hiánya miatt, részben pedig azért, mert a téma komplexitása, az összes körülmény kellõ mélységû tisztázása alaposabb vizsgálatot igényel. Lakótelep és a városi villák A Szigetre látogató fiatalok 25,6%-a rendelkezik saját lakással. Az életkor emelkedésével a fiatalok egyre nagyobb hányada mondhatja el magáról, hogy lakástulajdonos, míg a 17 év alattiak 4,3%-a rendelkezik lakással, addig a 25-29 évesek 40%-a, a 30 évesek vagy a fölöttiek 62%-a. A fiúk nagyobb hányada rendelkezik lakással (28,8%-uk), aminek nyilvánvalóan elsõdlegesen az az oka, hogy a mintába került fiatalok átlagéletkora a fiúk esetében magasabb (24,3), mint a lányok körében (22,3). Ugyancsak az életkori jellemzõk is szerepet játszhatnak abban, hogy a jelenleg is dolgozók között szignifikánsan magasabb a lakással rendelkezõk aránya (45,3%), mint a többiek körében. A legalacsonyabb értéket a jelenleg még tanulmányokat folytatók körében (11%) figyelhetjük meg. Ugyancsak az átlagosnál jóval magasabb arányok figyelhetõk meg a diplomával rendelkezõk, különösen az egyetemi fokozatot szerzettek körében, akiknek több mint fele rendelkezik már saját lakással. A saját lakás megszerzésében a legtöbben igénybe vették a szülõk segítségét (71%), önerõre pedig egyharmadnyian tudtak támaszkodni. Az államilag támogatott hitel igénybevétele a lakást birtokló fiatalok egyötödére jellemzõ, míg a piaci kamatozású hitelé egytizedükre. A lakásvásárláshoz szükséges összeg elõteremtésében kisebb szerepet kapott az önkormányzati és a munkahelyi pénzbeli segítség, valamint a gyermekek után járó szociálpolitikai támogatás. A saját erõ megléte gyakrabban fordul elõ azoknál, akik már befejezték tanulmányaikat, a 30 évesek vagy annál idõsebbek körében pedig már kétharmad azoknak az aránya, akik maguk is hozzájárultak anyagilag lakásuk megvételéhez. A szülõi segítség szinte minden esetben szerepet játszik a lakásszerzésben a jelenleg még tanulók körében, de a jelenleg dolgozó fiatalok csaknem háromnegyede is beszámolt errõl, igaz a 30 év felettiek között már csupán minden második fiatal. Államilag támogatott hitelt gyakrabban vettek igénybe azok, akik jelenleg is dolgoznak, s leginkább a 25-29 évesek körébõl kaptunk ilyen választ. A piaci kamatozású hitel igénybevétele a 30 év felettieket jellemzi leginkább, ami arra utal, hogy valószínûleg közülük többen már a kedvezményes hitellehetõségek életbelépését megelõzõen szerezték lakásukat, vagy valamilyen ok miatt nem voltak jogosultak annak igénybevételére. A kérdezettek egytizedétõl nem kaptunk semmilyen választ a lakásszerzés körülményeire, pénzügyi forrásaira vonatkozóan, nyilvánvalóan lehetnek közöttük olyanok, akiknek a lakásszerzése a régmúltra datálódik, annak körülményeit esetleg valóban nem is ismerik. A többiek 44,4%-a alapvetõen a felsoroltak közül egy forrásra – többnyire szülõi segítségre – szorítkozott. A lakástulajdonosok 22,5%-a kettõt, míg 15,6%-a hármat is megjelölt a fenti lehetõségek közül, pénzügyi forrásaik tehát több tényezõbõl álltal elõ. A lakáshoz jutott fiatalok 6,9%-ára jellemzõ, hogy a felsoroltak közül 3-nál többféle forrást is igénybe vett. A fiatalok egyharmada kizárólag szülõi segítséget vett igénybe a lakás megvásárlásához. A Szigetre látogatók egyötöde tervezi, hogy lakást vásárol az elkövetkezõ 1-2 évben, s bár az így válaszolók háromnegyede elsõ lakáshoz jutna ezáltal, egynegyednyien már meglévõ lakásukat cserélnék újra, vagy a már meglévõ lakásuk mellé vásárolnának újat. A lakásvásárlási szándék egyedül a kérdezett életkorával mutat szignifikáns összefüggést, a 25 év felettieknek közel egyharmada számolt be ilyen tervekrõl. A tervezett lakásvásárláshoz a legtöbben saját megtakarításaikat és szüleik segítségét kívánják igénybe venni. Az államilag támogatott hitel igénybevétele 56% tervei között szerepel, a piaci kamatozású hitelt, az önkormányzati és a munkahelyi támogatást egyharmadnyian jelölték meg a lehetséges források között, egyötödnyien pedig a gyermekek után járó szociálpolitikai támogatást is megemlítették. A lakás vásárlását tervezõk a már lakással rendelkezõk válaszaihoz képest jobban diverzifikálják lehetséges pénzügyi forrásaikat, közülük mindössze egytizednyien említettek meg a lehetséges 8 közül csupán egy forrást, további közel egyötödnyi azoknak az aránya, akik 2-t, 31,2% pedig azoké, akik hármat is választottak közülük. A lakáshoz jutáshoz több mint egyharmadnyian (37,6%) 4 vagy annál több forrást is igénybe kívánnak venni. A lakásvásárlás forrásaként mindössze néhányan jelölték meg kizárólagosan a szülõi anyagi támogatást. Mindezek az adatok arra mutatnak, hogy a fiatalok lakásvásárlásukat kevésbé kívánják a szülõkre terhelni, saját maguk is jelentõs mértékben hozzá kívánnak járulni lakhatásuk megteremtéséhez, akár saját megtakarításuk révén, akár az állam vagy az önkormányzat, a munkahely által nyújtott támogatási lehetõségek igénybevétele révén. Ezzel összhangban van az az adatsor, amely szerint a Szigeten megforduló fiatalok ideális esetben azt tartanák jónak, ha a lakásvásárláshoz szükséges pénzösszeg 42%-át egy fiatal saját erõbõl tudná elõteremteni, átlagosan 22% körülire tennék a szülõktõl, rokonoktól kapott segítség arányát, s ugyanennyire a hitel arányát. Az önkormányzati és egyéb vissza nem térítendõ támogatás arányát átlagosan 12% körül látnák ideálisnak egy fiatal lakásvásárlásához szükséges összegbõl, míg néhányan egyéb forrást is bevonnának. A rokoni, szülõi segítségre valamivel jobban támaszkodnának a lányok, a hitelre pedig a fiúk, a legnagyobb különbség azonban ezúttal is életkor szerint figyelhetõ meg. Míg a 20 év alattiak a szülõi segítség arányát átlagosan egyharmadnyira teszik, addig a 22 év felettiek már csak 17-18%-ot találnak ideálisnak. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor nem az önerõ aránya növekszik az idõsebbek körében, hanem a hitelé, az életkor elõrehaladtával a fiatalok egyre inkább úgy érzik, hogy a hitelfelvételi lehetõség meghatározó eleme a fiatalok lakáshoz jutásának. A legfeljebb 17 évesek a hitel arányát még csak átlagosan 12% körülire teszik, a 25-29 évesek azonban már 30%-ra, a náluk idõsebbek pedig 36,7%-ra. Az eltérést nyilvánvalóan az egyes korcsoportok eltérõ személyes lehetõségei is befolyásolják, lehetséges ugyanakkor, hogy az eltérõ attitûdök inkább az iskolázottságnak, az eddigi élettapasztalatoknak köszönhetõk. Az eltérõ élethelyzetbõl eredõ különbségek meglétére utal az, hogy különösen a diplomások és a jelenleg is dolgozók körében magas az ideális lakásvásárlás esetében a hitelfelvétel aránya, meghaladja a 30%-ot. Az elkövetkezõ 1-2 évben lakást vásárolni szándékozók elképzelései annyiban térnek el a többiekétõl, hogy valamivel nagyobb arányban (25,8%) tartják ideálisnak a hitelfelvételt, az állami, önkormányzati munkahelyi támogatást (13,8%), s az átlagosnál valamivel kisebb szerepet tulajdonítanának az önerõnek (38,8%), illetve a szülõi segítségnek (20,8%). A fiatalok kisebb része gondolja azt, hogy kizárólag saját megtakarításból kellene a lakásvásárlást fedezni, ugyanakkor még ennél is kisebb az aránya azoknak, akik semmilyen saját pénzbeli hozzájárulást nem tartanak szükségesnek „ideális” esetben. A válaszok alapján nyilvánvaló, hogy az „ideális” eset nem a valóságtól elrugaszkodott körülményeket jelent, hanem olyan esetet, amikor a fiatalok kevésbé támaszkodnak szüleik segítségére. Bár a lakásvásárlás esetében sokan megkerülhetetlennek látják a szülõi segítséget, az ebbõl a forrásból származó összeget a kérdezettek legnagyobb része az összes kiadás kevesebb mint felének gondolja. A megkérdezettek 51,1%-a úgy látja, hogy a mostani fiataloknak sokkal nehezebb lakáshoz jutniuk, mint szüleiknek volt, további 28,4%-uk úgy látja, hogy valamivel nehezebb, 10,3%-nyian valamivel könnyebbnek vélik helyzetüket e téren, míg 2,7%-nyian sokkal könnyebbnek. A fiatalok 3,8%-a a lehetõségeket a két generáció számára ugyanolyannak látja, míg ugyanennyien nem tudtak válaszolni a kérdésre. Azok, akik a jövõjüket, illetve a társadalom jövõjét kedvezõbbnek látják, e téren is derûlátóbbak, s ugyanez mondható el a lányokról is. Az életkor szerint ezúttal is kettõsség jellemzõ: a legfiatalabbak és a 30 év felettiek optimistábbak, míg a 23-29 évesek kevésbé derûlátóak. Nyilvánvalóan ebben az esetben arról is szó van, hogy éppen ez a korcsoport szembesül leginkább a lakásvásárlás nehézségeivel. A Budapesten lakó fiatalok valamivel kedvezõbben vélekednek, mint a vidéken lakók. A fiatalok nagy hányada kétszintes kertes házból (30,8%), vagy egyszintes ún. „kockaházból” (20,7%) érkezett származását tekintve. A panelházi lakásokban felnövekvõ fiatalok aránya is jelentõs (26,3%). Elsõ lakásként (amelyben jelenleg is élnek, vagy amelybe elsõ önálló lakásként be tudnak majd költözni) jóval kevesebben jelöltek meg bármilyen családi háztípust, a többség valamilyen társasházi lakást - panelházban (24,2%), lakóparkban (19,9%), illetve városi bérházban (15,4%). - választott az általunk bemutatott képekrõl. 10-15 év múlva ugyanakkor reményeik szerint a legtöbben kétszintes kertes házban élnek majd (32,2%), sokan laknának lakóparki lakásban (10,6%), 16,5%-nyian villában, 13,9%-nyian modern villában. A megkérdezettek az általunk felsoroltak közül a fiatalokat és a szociálisan rászorulókat, gyermeke(ke)t nevelõket említették a legnagyobb arányban akkor, amikor arra kérdeztünk rá, kiknek a lakáshoz jutását kell az államnak segítenie. Kevésbé látják szükségesnek, hogy azokat, akik a lakáshoz jutás feltételeit maguk is finanszírozni tudják (képesek takarékoskodni, illetve albérletet fizetni, vagy a szülõkkel együtt megoldott a lakhatásuk) államilag támogassák. Nem jelenti ez azt, hogy esetükben a többségi álláspont a nemleges válasz lenne, hiszen a kérdezettek kétharmada-háromnegyede ezekben az esetekben is szükségesnek látja az állami támogatást, persze nyilvánvalóan eltérõ mértékben. A fiatalok mintegy fele (48,8%) az általunk felsoroltak mindegyikérõl úgy vélte, hogy a csoport tagjait az államnak segítenie kell, s alig néhányan voltak, akik csak 1-2 csoportot emeltek ki a támogatandók közül. A többiek is csak kismértékben differenciáltak, többségük 5-7 csoport esetében is szükségesnek látja az állami segítségnyújtást. Mindez arra utal, hogy a fiatalok az állami támogatást „elvárják”, s nélkülözhetetlennek tartják valamennyi társadalmi csoport esetében. Ugyanakkor a korábbi adatokból arra következtethetünk, hogy a lakásvásárlás legfõbb forrásaként a legtöbbek számára nem az állami támogatás áll az elsõ helyen. A Fészekrakó Program ismertsége a fiatalok körében nagyon magas, 80,9%-nyian hallottak már róla. A program ismertsége a fõiskolára, egyetemre járók, illetve azt végzett fiatalok körében csaknem 90%-os, s a kérdezett életkorával párhuzamosan is növekvõ arányt mutat. Azok, akiknek van lakásuk, valamivel tájékozottabbak, míg a közeljövõben lakásvásárlást tervezõk illetve nem tervezõk között nem mutatható ki eltérés.  A Fészekrakó program egyik eleme a 30 év alatti fiatalok otthonteremtését segítõ állami kezességvállalás, amely a kérdezettek 18,9%-a szerint jelentõs mértékben, további 58,7% szerint pedig kis mértékben képes segíteni a fiatalok otthonteremtését. Azoknak az aránya, akik szerint ez egyáltalán nem segít: 11,1%. A használt lakás vásárlása esetén igénybe vehetõ „fél-szocpol” szerepét a lakáshoz jutásban a fiatalok egy árnyalatnyival nagyobbnak értékelik, a leginkább viszont a vállalt gyerek után kapható szociálpolitikai támogatás megelõlegezését tartják olyan intézkedésnek, amely nagyobb segítséget tud nyújtani a fiatalok otthonteremtésében. A válaszok leginkább az életkorral, illetve a személyes élethelyzettel mutatnak összefüggést, hiszen a 30 év felettiek kisebb jelentõséget tulajdonítanak az állami kezességvállalásnak, míg a többieknél jóval nagyobbat az elõrehozott szociálpolitikai kedvezménynek. Gábor Kálmán és Szemerszki Mariann Sziget fesztivál. Középosztályosodás. www.prherald.hu, 2006. június 12.